Hasmenés

 

A széklet állagának folyékonnyá válása vagy a széklet gyakoribbá válása (naponta több mint két széklet) vagy a széklet mennyiségének, tömegének növekedése (több mint naponta 200-300 g) jelent hasmenést.

 

A vékony- és vastagbélben naponta 9-10 l folyadék szívódik fel, ez a bevitt folyadékból és a szervezetben (nyálmirigyek, gyomor, máj hasnyálmirigy stb.) termelt nedvekből tevődik össze. Ebben a folyadékfelszívódásban fellépő enyhe zavar is hasmenéssel jár.

 

Gyakorlati szempontból a hasmenés heveny (acut, akut), ha kevesebb, mint 2 hete tart, perzisztáló, ha már 2-4 hete fennáll és idült (chronicus, krónikus), ha több mint 4 hete tart már. 

 

A heveny és a perzisztáló hasmenések okai leggyakrabban különböző fertőzések, ritkábban gyógyszerek és vegyszerek (nátrium glutamát, nehézfémek, rovarírtók stb.). Bárkinek lehet néhány napig tartó hasmenése anélkül, hogy komolyabb betegséget kellene feltételezni a háttérben. A rövid ideje tartó hasmenésekben nagy az esély a spontán gyógyulásra, ezért bő folyadékbevitelen, diétán és tüneti kezelésen kívül más teendőt nem is igényelnek. A hosszabban tartó, de még hevenynek számító vagy súlyosabb tünetekkel járó hasmenések esetén javasolt a kóroki tényező keresése (leggyakrabban széklettenyésztés, Clostridium toxin és antigén meghatározás). A tápcsatornai fertőzéseket leggyakrabban baktériumok (pl. Salmonella, Shigella, Campylobacter, Yersinia, enterohaemorrhaghiás Escherichia coli - EHEC, Clostridium difficile) és vírusok (pl. rotavírus, calicivírus), ritkábban paraziták (pl. Giardia lamblia, Entamoeba histolytica) okozzák.

 

Az idült hasmenések a napi székletszámtól, a székletek állagától és a kísérő tünetektől függően különböző mértékben rontják az életminőséget. Idült hasmenést okozhatnak például: a lisztérzékenység (coeliakia), a laktóz intolerancia, gyulladásos bélbetegségek (Crohn-betegség és colitis ulcerosa), az irritábilis bél szindróma, vékony- és vastagbéldaganatok, hasnyálmirigy elégtelenség, kontaminált vékonybél szindróma stb. Az idült hasmenésekben mindenképpen keresni kell a kiváltó okot és ha ez nem derül ki néhány alapvető vizsgálatot (pl. kolonoszkópia, gasztroszkópia, kilégzési tesztek, hasi ultrahangvizsgálat, TSH) követően, akkor az idült hasmenés hátterében álló ritkább okok (epesavak felszívódási zavara, gastrinoma, carcinoid szindróma, Whipple-kór sb.) keresése nagy kihívást jelent a gasztroenterológus számára.